Sajnálom!

Sorry, girls or whatever!

Most az új blogommal foglalatoskodom, addig Lou és Amy pihenni mennek. Amint lesz több időm(és ötletem) akkor jelentkezek addig is rendelkezésetekre áll egy rendesen működő blog :)

Új blog

Hello mindenki itt az új blogom jelenleg fejlécet várom addig nem érhető el de itt a linkje :D

1#Díj

Hát hello! Gondolom észrevettétek a szünetet... de vissza térek jövő héttől normálisan jönnek a részek addig is egy díj!
xx

Köszönöm Lu!!!! <3

A szabályok:

-Írj magadról 11 dolgot

-Válaszolj 11 kérdésre

-Tegyél fel 11 kérdést

- Küld el 11 embernek!

11 dolog rólam:

- Utálom ha Barbarának hívnak

- Van 1 macskám

- Habár az 1D-ről szól a blog nem vagyok vérbeli Directioner, szeretem őket és a számaikat de nem sipítozok ha meglátom a képüket.

- Imádom a Doctor Who? c. sorozatot. 11th Doctor <33

- Kék a kedvenc színem.

- Utálom a krumplit kivéve a krumplipürét.

- Hülye vagyok, gyárilag.

- Imádom Matt Smith-t, ő az én sexy példaképem.

- Louis a kedvencem a bandából,mert cuki meg cuki.

- A kedvenc zenéim: Caramel- Jelenés, Reign- Don't let me go.

- Nagyon göndör a hajam. Bah! 

Kérdések:

(Bocs a szín miatt lusta vagyok)

1. Melyik tulajdonságodra vagy a legbüszkébb? Ijjjj. Arra, hogy nehéz felidegesíteni.
2. Hová utaznál a legszívesebben a nyár folyamán? Horvátország esetleg Brazília.
3. Melyik az a tudományág, amelyik a legtávolabb áll tőled? Fizika :/
4. Hány testvéred van? 1 bátyám van.
5. Ha most azonnal megismerhetnél bárkit, ki lenne az? (Néha olyan butaságok jutnak eszembe. Bocsi!) Matt Smith vagy David Tennant.
6. Hogyan vélekedsz a tetoválásokról és a testékszerekről? Másokon jól mutat. Én nagyon nem tolerálom de embere válogatja. 
7. Mi volt az utolsó film, amit megnéztél? Doctor Who? - The Day Of The Doctor <33
8. Szoktál könyvet olvasni? Ha igen, milyen témájúakat? Szoktam igazi könyvmoly vagyok. Romantikus, piros pöttyös vagy komikus.
9. Mi volt a legutóbbi kitűzött cél az életedben, amit sikerült elérned? Énekelni színpadon emberek előtt *.*
10. A természetes vagy a festett hajat részesíted előnyben? Mindegy. Ahogy az adott személynek jobban áll. Amúgy festett. 
11. Mi az első emléked a legjobb barátoddal/barátodról? Hogy az utcán találkoztunk össze, 6 évesen :D Nyomi biciklim volt.

11 Kérdés tőlem:

1. Mit fogsz csinálni nyáron?

2. Van tévéd a szobádba? Ha van mit nézel rajta gyakran?( csatorna,sorozat,műsor)

3. Hiszel a nagyláb létezésében?És ha igen, még mikben hiszel? (szellem,UFO stb.)

4.  Van testvéred? Ha van hány?

5. Idegesít ha valaki előtted böfög?

6. Szereted a macskákat? Ha igen miért?

7. Járnál Louis Tomlinsonnal? Ha nem akkor kivel járnál az 1D-ből?

8. Mennyire szereted/szereted-e egyáltalán a(z) One Direction-t?

9. Matt Smith vagy David Tennant? (Ha nem ismered nézd meg képen őket!)

10. Mi a kedvenc számod( Zene)?

11. Ki a kedvenced az SzJG-ből? Ha nem ismered akkor... na mindenki ismeri.

11  3  Bloggerina akiknek tovább küldöm:
- Nessa 
- Lu
- Bo E.

3. rész/ part three - Menyasszony

Hello itt is a következő talán egy kicsit előbb...nem baj :D
xx

 *

A naplemente szépen keretezte a lenyugvásra készülő égboltot. Egy kis réten a fű lassan hajladozva foglalt helyet. Két fiatal ült a gyönyörű hely közepén és egy apró lepedőn terpeszkedtek.

A lány lassan felkuncogott amikor a fiú száját nem találta el a szőlőszem. 

- Ne nevess! - dobta meg a fiú egy aprócska szelet sütivel a lányt.

- Hé! - törölte le a piros pólójáról a piszkot, a meglepett ember.

A fiú csak idétlen mosolyra húzta száját, majd egy apró puszit nyomott a lány rózsaszín ajkaira.

 *Amy szemszöge*

- Á! - borzongtam meg amint egy nagy sárga ismerős házhoz értem.

- Diliház? - viccelt Louis, mire a dühösen megcsaptam a karjait.

- Egyébként miért is kísértél  haza... a szüleimhez? - dadogtam.

Lou arcáról hamar lehervadt a mosoly majd zavarosan  nézett rám.

- Mármint, örülök, hogy egy világsztár kísért el engem ide meg minden blablabla, de... - módosítottam.

- Ja! - kapott észbe a fiú - egy, két utcával feljebb lakok, kettő lehet veled hülyéskedni. Olyan vagy mint én...

- Fiú?

- Mi?

- Mondom fiú! - kiabáltam.

- Mi?

- Hát én... - motyogtam és  a házunk kapuja felé indultam.

- Nem vagy fiú.... inkább vicces....lány! - emelte égbe a szemeit Louis.

- Te pedig egy idióta lány! - ordibáltam vissza Lou-nak mérgesen.

- Na! - húzta fel orrait Louis.

Mintha  egy öreg házaspárt látnák veszekedni... Hajaj! A jó isten szórjon rám villámokat.

Lassan vissza indultam Louis elé majd megfogtam a karját, részletesen elmagyaráztam, hogy nincs semmi baj, ne hadarjon, mert azt utálom és megparancsoltam neki, hogy menjen nyugodtan haza:

- Húzás van! - mondtam ki végül a kegyelem döfést.

- Utállak! - morogta.

- Én szeretlek! 

- Télleg'?  - döbbent meg Lou.

- Csak szeretnéd -  meresztgetem a szemeim.

- Hah! - horkant fel.

Egy- két néma percig még egymás szemeibe néztünk majd kitört belőlünk a nevetés. A hangos nevetés. Röhögve szemeket törölgetve öleltük meg egymást, majd rázkódó vállal sírtunk egymás karjaiban. Szép lassan elengedtük a másikat majd átadva jó kívánságainkat ami a "Fulladj meg!" és " Imádlak baby!" különböző formájában testesült meg. Utolsó másodpercekben eszembe jutott, hogy nem tudom a telefon számát de amikor nevetve rávágta, hogy majd' a szomszédba lakik inkább hagytam.

Izgulva léptem át azt a küszöböt amibe 3 éve már nem estem el...most is majdnem sikerült de hála felnőttnek éreztem magam ahhoz, hogy átlépjem.

- Kicsim! - ölelt meg anyám lisztes kézzel.

- Mi jót sütsz nekem? - kérdeztem miközben besaszéztam  a konyhába.

Na ha témánál vagyunk. A szüleim háza semmiben nem tért el egy átlagos háztól( persze az én szobámat leszámítva)

- Neked semmit - bökött rám fakanállal - Jenna nénikéd már más tészta...

- Tessék? Milyen tészta?  - húztam fel a szemöldököm. 

- Tudod Johnnal már 3 éve együtt vannak és ameddig te a popsidat Londonban pihenteted, addig ők esküvőt szerveztek - mesélte Anyu.

- Aha. Értem - bólogattam - én is bemehetek váratlanul az esküvőre, tuti mindenki rám mutogatva.

- Éppen ezért leszel te csak egyik tanú, semmi bravúr, semmi színes ruházat, semmi rock zene és semmi értékelhetetlen favicc! - mosolygott.

Felültem a pultra és néztem ahogyan anya sürög forog. Tényleg csinált tésztát.

- Azért, mert bájos a mosolyom? 

Anya csak nagyot sóhajtott.

- Nem, de ma még el kéne menned ruhát próbálni! - ugrált (?!) anyu.

- Ez kicsit nem gyors? - mondtam furcsán.

Mert hát most jöttem haza, de menjek egyből ruhát próbálni (?)... kemény.

- Nem, nem. Küldtem már sms-t, hívtalak telefonon... - sorolta fel anyu az okokat, miszerint " ne rinyálj menj!".

- Nem is! - vitáztam.

Összeszűkült szemekkel szedtem ki a telefont a zsebemből, amin 30 sms(?) és 15 hívás volt.

Mi a fene!

- Én.... - halkult el a hangom.

- Na látod kicsim, én mondtam egyszer cseréld le azt a kütyüt - helyeselt saját magával(?).

Kicsit sok ez a kérdőjel anya körül...
A telefonom meg biztos feladta a szolgálatot. Nem baj, majd azt is vennem kell.

Lustán leugrottam majd az edényben fellelhető narancs hirtelen leesett.

De ezt sem úsztam meg, ugyanis a következő pillanatban Twilight-osan  elütve csapódott a szerencsétlen narancs a falhoz egy nagy foltot hagyva.

Grimaszoltam egyet, majd kiosonva a konyhából kezdtem el felfutni a régi szobámba.

Bent leesett az állam. Üres... üres a szobám. 

- Mi? - kérdeztem magamtól.

Szupergyorsan  futottam minden egyes szobához. Minden ugyanolyan volt kivéve egy valamit. Valami volt a házban ami nem hagyott nyugodni.

- Amelita! A narancs miatt majd később számolunk de most indulj a ruha próbára! - kiáltotta a konyhából anyu.

- Oké - válaszoltam és felvéve a régebben földre dobott dzsekimet elindultam... hova is?

Végig tapizva magam akadt a kezembe egy cetli.:

Úgyis elfelejted megkérdezni! - írta a cetlire anya és hozzá fűzött egy címet. 

Fogtam egy taxit, majd ledaráltam a címet.

Fáradtan estem be a ruha boltba és pásztáztam szememmel a terepet, hogy megkeressem Jennát.

- Te! - kiáltottam a roppant ismerős fiúra. 

- Amelita drágám? - mondta magas hangon.

Káromkodva vágtam oldalba, amint meghallottam az ismerős gyengéd hangot -Ami Jennát jelentette-, vigyorogva karoltam át Louist.

- Barátkoztunk! - vágom rá a választ a még fel sem tett kérdésre.

- Nem veszem be láttam! - csípi meg az arcom Jenna.

- Aú! - dörzsölöm meg a fájó területet.

Erre a kis reakcióra Louisból kitört a röhögés amit én egy "hülye!"- vel reagáltam le.
Lou egy igen különös személy, ha bele nézel a szemében meglátod azt a bizonyos csillogást, azt a vidám csillogást ami miatt megszerettem. Ne tessék félre érteni úgy mint egy barátot... vagy már magam sem tudom. Ilyen gyorsan nem tudhatom.

Röhögve ütöttem vissza, ám egy kicsit nagyobbra sikeredett így lelökve őt a földre nevettem tovább.

- Hahahahaha! - gúnyolt ki miközben feltápászkodott.

- A két tanú jön! - szólt Jenna.

- A két mi?

- A két tanú  - vigyorgott.

- De hogy? - akadtam el.

- Megkértek rá. John jó haverom - rántotta meg a vállát.

- És jó táncos - fűzte hozzá Jenna, mire felkuncogtam.

A hosszadalmas és kimerítő ruhapróba után, ami abból állt, hogy Louis "like", "unlike" jeleket mutatott különböző ruháknál, haza tértem szó szerint megint csak bevágódva az ajtón.

De a mosolygásom és jó kedvem hamar eltűnt amikor rá jöttem arra az érzésre amit korábban tapasztaltam.

Mindkét kezemet az arcomhoz raktam és kikerekedett szemmel meredtem a semmibe.

- Apa!   

Csokipuding!

Csokipuding emberek!
Nagyon örülnék pár kommentnek ahol leírjátok tetszik-e a történet vagy sem. Természetesen nem kötelező de a véleményekből tanul az ember. :) Szombaton új rész! xx

2.rész/part two -Bajkeverők

Hello, itt is lenne. Ez a rész teljességben a mesélő szemszögéből írodott.És igen, ha írni tudsz akkor kirakod előbb na akkor beállunk arra, hogy minden szombaton új rész :D
xx

A nap lemenőben volt. Egy nő vidáman tologatta a 2 hónapos csöppségét a Central parkban. Mellettük egy kis német juhász játszott szemérmes gazdájával. A szökőkúton egy kisfiú ült és a fagyiját nyalogatta jó kedvűen. A fiú lábait lógatta a szökőkút peremén, az előtt pedig Apja állt és várta míg a lánya vissza ér a mosdóból.

- Nézd! - mutatott rá apja a kút széle alatt elterülő vésésre.

- Mi az? - kérdezte abba hagyva előbbi tevékenységét a kis Bobby.

- Egy szép rajz - mosolygott rá apja.

Valóban egy szép vésés volt rajta. Egy angyalt ábrázoló rajz.

- És mi az a betű alatta? - tanakodott a fiú.

- Fogalmam sincs - vágta rá a férfi.

A kisfiú csak megrántotta a vállát és tovább ette lassan elolvadó fagylaltját.

*

- Vicces lány vagy - jegyezte meg Louis mosolyogva.

- És én ezt tudom - mondta szórakozottan a lány.

A fiú csak megrázta a fejét és kikapta a lány kezéből a zenelejátszót.

- Azt sem tudom ki vagy... - kezdte.

Louis úgy gondolta előbb szeretné megismerni mielőtt csak úgy engedi, hogy a dolgait lopkodja.

- Amelita - szólt közbe a lány - de csak Amy.

- Valóban? - húzta fel a szemöldökét - Amelita?

- Miért mi a baj a nevemmel?

- Semmi. De nem mindenkinek adnak olyan nevet ami egy meseszereplőre illik.

Amy csak pufogott magában.

- Vagy talán egy hercegnő lennél? - viccelt a fiú.

- Hahaha. Baromi vicces - tapsolt.

- Louis - mondta a fiú csak azért is - hol születtél?

-  Doncaster - suttogta a lány.

- Amelita a Doncasteri meseszereplő - próbálta felvidítani Amyt.

A lány elmosolyodott majd megbökte a fiú vállát.

- És te?

- Csak nem, nem tudsz róla?! - háborodott fel a válaszoló.

- Kéne?

 -Úgyszintén Doncaster.

Néhány percig szótlanul ültek majd Louis előszedett egy újságot és nyugodtan fellapozta.

Amy végig vezette a tekintetét az emberek között majd hosszan bámulta az egyik furcsa alakot.

- Mi az? - szólalt meg a fiú.

- Látod azt a pasit?

- Jep - vágta rá unottan Louis.

- Szerintem Goni ember - mereszti rá a szemeit a lány.

- Mi? Goni?

- Aha. Gonosz.

- Goni? -fordítja el a fejét nevetve.

- Goni - grimaszol a lány mire Louis még jobban nevetni kezd.

Ekkor történik meg amit a lány már sejtett.

A "Goni" fickó az előtte álló néni táskáját megfogva kezd el szaladni a most is mozgásban lévő metrón.

A lány felpattan mire Louis ijedten pislog néhányat majd a lány után fut.

- Hé! - kiálltja a lány a feketébe öltözött pasinak.

- Te hé! Mégis mit csinálsz? - fut el Louis mellette - majd én.

- Na még mit nem! Te nap mint nap szerepelsz újságokban. Mi lenne ha most már hősnek is hinnének? - kiáltott fel Amy - én leszek Batman!

- Mi? - hitetlenkedett a fiú.

- Csak vicceltem - nevet a lány.

- Őhm... bocsi - mondja egy 20-as éveiben járó srác - de nem akarjátok elkapni?

- Jujci! A fickó - kiált fel Amy.

- Jujci - ismétli meg louis halkan és elkezd sétálni a lány után.

A két bajkeverő lassan de alaposan átkutatva mindent keresték a táska lopót.

- Pedig még egy idős hölgy alá is benéztem - zsörtölődött a fiú.

Amy ráemelte a szemeit és furcsán méregette a fiút.

- Nem mondtam semmit - vágta rá Louis.

- Én is így gondoltam.

- Eltűnt - sóhajtott a fiú.

- Lehet.

- Hogy hogy csak lehet? - kérdezte Lou.

A lány csak köhögött egyet és az ajtó felőli irányba bökött.

Egy férfi állt ott sejtelmesen és sokszor fordult körbe és mérte fel a terepet. A kezében egy táska( hátizsák) volt.

- Szerinted a... - meresztgette kék szemeit a fiú.

Amy csak hümmögött egyet.

- Na végre itt vannak - lépett be a helysége 1 biztonsági őr és a hölgy akitől elvették a táskát - a két bajkeverő!

- Igen - bólogatott a lány - mi nem?! Az a pasi az, nem mi!

Amy kinyújtotta karját és a fura fickóra mutatott.

A nagydarab pasi ( aki történetesen a biztonsági őr) megmozdult mire a férfi ijedten hátrébb lépett.

- Adja ide a táskáját! - szólította fel mély hangon a fickót.

A férfi remegve az őr kezébe temette a táskát majd a lányra emelte szemeit.

Amy csak karba tett kezekkel vizslatta a fickót.

- Hopp és Kopp! - mondta neki mosolyogva.

- Talán nem annyira - húzta ki a kissé össze aszalódott banánt(?) Mr. Dickens (mert hogy így hívják).

- Én mondtam, hogy a piszkos kis bajkeverők voltak! - állította a nő aki eddig csöndben figyelte az eseményeket.

- Na, mi csak segíteni akartunk! - nyitja tágra a szemeit Lou.

- Úgy hogy táskát lopkodtok? - húzta fel a fél szemöldökét az őr.

Amy beszívta alsó ajkát miközben azon gondolkodott, hogyan másszanak ki ebből az egészből.

Amikor a metró lelassított, majd megállt az ajtók kinyitódtak és az  emberek egyszerre kezdtek kifelé özönleni.

Úgy van. Itt vagyunk. Doncaster. A félreérthetetlen események városa.

Még pislogni is elfelejtettek amikor meglátták a sok embert, kamerával a kezükben.

A "rablás" és most ez. Na többet az biztos, hogy nem utaznak metróval sehova.

-  Most mit csináljunk? - sziszegte a fiú.

- Hát... Az biztos, hogy nagy kakiban vagyunk - kezdte Amy - ami tetézi azt, hogy "loptunk" - bontotta ki a karjait és mutatott idéző jelet - és ,hogy megfulladni készülünk.

- Tehát abszolút világ vége, így is-úgyis - konstatálta a fiú.

- Igen - vágta rá a lány.

Louis a türelmesen várakozó őr felé lépett.

- Ügye tudja ki vagyok?

- Aha.

- És biztos van gyerek otthon - mosolyodott el.

- Sally 7 éves. Imád téged, meg a kis fiúkákat is.

- Hát akkor... - karolta át az őrt Lou.

- Menjen - egyezett bele - de kérek aláírást.

Louis gyorsan aláírta egy cetlit, majd a lány felé intett aki kikerekedett szemekkel bámulta az eseményeket.

- Kész vagy hercegnő?

Kinézet2

Megint helló!
Úgy tűnik kapok segítséget a szebb kinézetért. :)
Tehát ha minden igaz hamarosan nem ilyen semmilyen lesz a blog.:P
Good night! xx